Chapter 10.

"Aludj nálam"- kérte.
- Harry, nem! Vigyél haza, kérlek!- néztem rá könyörögve.
Hazza közelebb jött hozzám, és bal kezével megsimította az arcomat.
*5 perc múlva*
Harry vadul rántotta ki a kocsi ajtaját csókcsatánk közben. Felemelt, beleültetett a kocsiba, majd háttrébb csúsztam a hátsó ülésen. Hátamat a kocsi ajtajának támasztottam, Harry pedig beszállt, becsukta maga után az ajtót és rám feküdt. Újra elkezdtük csókolni egymást közben beletúrtam barna, göndör hajába. Hazz kicsit felemelkedett és levette a pólóját. Végig simítottam a kezemet, izmos, tetkós felsőtestén. Harry szó szerint letépte rólam a felsőmet, és a nyakamtól kezdve egyre lejjebb kezdett csókolgatni.
******************************
- Reggelt!- köszöntött Harry reggeli, rekedtes hangján. Már nála voltunk, de ruha nélkül. Majd megcsókolt.
- Neked is.- mosolyogtam. Harry elkezdte csókolgatni a nyakamat én pedig nem tiltakoztam.
- Ezt nem lenne szabad.- suttogta bele a nyakamba, majd bele harapott és elkezdte szívni. A hirtelen fájdalomtól felnyögtem, és elkezdtem Harry hátát karmolászni a bal kezemmel, a jobbal pedig a hajába túrtam. Hazz úgy feküdt rám, hogy a nyakamat még mindig szívta, és egyre erősebben-
*V*
Liammel, ahogy haza értünk felfutottunk a szobába.
Én értem be előbb, és odafordultam az ajtó felé. Liam becsukta az ajtót. Li nevetve odalépett hozzám, és mielőtt megcsókolt volna átölelte a derekamat, majd amikor már nagyon vadul csókoltuk egymást a hajamba is beletúrt én pedig mindkét kezemmel a pólóját markoltam.
Szép lassan ledőltünk az ágyra...
*J*
- Harry, Harry, Harry- tóltam el magamtól a srácot.
- Mi a baj? Nagyon fájt?- kérdezte aggodalmasan.
- Nem... Csak, el kell mennem.- mondtam. Harry leszállt rólam, én pedig felpattantam és magamra vettem a ruháimat, ékszereimet, jeckie-met.
- Lena...- állt fel Harry az ágyról, egy szál semmiben.
- Sajnálom. Képtelenség itt maradnom.- mondtam és kiléptem az ajtaján.
Lesiettem a lépcsőn és arra törekedtem, hogy minnél gyorsabban haza érhessek, és a könnyeim lecsorduljanak az arcomon.
De közben az járt a fejemben, hogy hogy lehetek én egy ekkora szívtelen dög?! Nem érdemlek meg senkit és semmit. Nem tudtam mit képzelek magamról, csak magával ragadott a vágy...

*6 nap múlva*
Ma van a megnyitó ünnepség. Izgulok. Nagyon. Liamet már kiengedték a kórházból, de két naponta vissza kell járnia ellenőrzésre és elvonóra jár, szóval ő is ott lesz a megnyitón.
 Eleanor átjött hozzám készülődni, Perrie úgyis Jade-el, Jesy-vel és Leigh-el megy, mert ők hírességek. A mázlistáknak nem kell azon aggódniuk, hogy mit vegyenek fel, mi pedig El-el már délután 2 óta itt szerencsétlenkedünk és egyre borzalmasabb ruhákat kapunk fel, de nagyon jól elvagyunk.
- Jó látni téged mosolyogni.- szólt El.
- Köszi- mosolyogtam.
- Na de nekem ez a ruha kell!- jelentette ki, és körbefordult a tükör előtt.
- Szép!- mondtam.- Én még válogatok egy kicsit.
- Okéss.- El.
Végül, két ruha felpróbálása után sikerült kiválasztanom az enyémet is.
El:

Én: 

Este 7-kor limuzin jött értünk. Kry az egész út alatt kint volt a limóból.. már mint a felső ablakán lógott ki, és integetett, én pedig csak forgattam a szemem. Eleanorral és anyuékkal beszélgettünk, hogy milyen lesz az este, apuról...

Amikor odaértünk, egy hollywood-i filmben éreztem magam. A limuzin egy hátsó bejáratnál rakott ki, aztán mehettünk a vörös szőnyegre... ahol megláttam a srácokat. 

Odamentünk, köszöntöttük egymást, mindegyik srácnak adtam 2 puszit, kivéve Liamnek. Minden remekül ment, amíg egy "Security" feliratú pólós feliratú emberke nem jött oda, és El-t Lou mellé, engem pedig Liam mellé lökött. Fel volt készülve. 

Felmentünk a szőnyegre. Minden honnan vakuk villogása és nekünk szegezett kérdések jöttek. "Együtt vagytok?" "Liam, igaz, hogy drogot fogyasztottál?"

- Hogy vagy?- kérdeztem Liamtől olyan hangerővel, hogy csak ő hallja.

- Jól. Elvonóra járok.- jelentette ki.

- Tudom, jól is teszed. - mondtam.

Hirtelen Liam átkulcsolta az ujjainkat. Ki akartam rángatni onnan, de nem sikerült. Túl erősen fogta.

- Csak, hogy vége legyen ennek a balhénak.- hajolt oda a fülemhez. 

- Ezzel csak rontasz a helyzeten.- a szívem már a torkomban dobogott, és nem tudtam, hogy mit csináljak. 

*V*

- Hé, hello Liam! Bemutatnád a párodat?- kérte a riporter srác. A vakuk pedig kezdtek megvakítani engem. Liam ezt, hogy bírja? 

- Igen, persze.- felém fordult, és rám mosolygott- Ő itt Elena Rosewood, a barátnőm.- amikor kimondta hihetetlen érzés fogott el. Liamre mosolyogtam, ő pedig vissza rám. 

- Wáow, gratulálunk nektek! Sok boldogságot!- mondta a srác.

- Köszönjük- mondtuk egyszerre Li-vel.

*J*

Kézen fogva sétáltunk be a hatalmas épületbe. Olyan rég voltunk már kéz a kézben. 

- Elena, eljönnél velem egy kicsit?- kérte, miközben elengedtük egymás kezét.

Én csak bólintottam.
Elmentünk egy csendesebb helyre, ahol csak mi voltunk. 

- Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, hogy mitől lettem ilyen féltékeny. Azt pedig végképp sajnálom, hogy megpofoztalak.- láttam rajta, hogy komolyan gondolja, és, hogy vissza szeretne kapni.

- Liam... ezt már nem tudod, vagy tudjuk visszacsinálni.- sóhajtottam.- De azért köszönöm.- vigyorogtam egyet.

- Barátok?- kérdezte. Jaj ne. Ne, ne, ne... 

- Rendben.- mosolyogtam, majd megöleltük egymást. Beszívtam jellegzetes illatát, ami már annyira hiányzott.  Nem akartam újra érezni a szerelmet iránta. De vele akartam lenni, csak vele. 

Sziasztok! Nem tudom leírni, annyira sajnálom ezt a késést! De remélem tetszik, és komizzatok lécci!:)

Rebekának üzenem: Itt a rész, és gratulálok a ballagásért, sok sikert!:) 

Chapter 9.

Kb 3-kor értem haza taxival. Harry is ma megy vissza a kocsijáért, ha már valamennyire kijózanodott.
Éjszaka azon agyaltam, hogy Liam tudja-e, hogy apám is néha menedzselni fogja... Az azért kemény lesz. Mindegy. Majd megkérdezem tőle.
Reggel elég korán felkeltem. Úgy döntöttem kimegyek a közeli parkba.
Elkészültem, aztán hagytam egy kis üzit anyuéknak, hogy elhagytam a házat, és nem haltam meg, és nem raboltak el.
Gyalog indultam.
Az emberek kutyát sétáltattak, futottak. A reggeli tevékenységek.
A parkban is ugyanez fogadott.
Messziről észrevettem pár sötét, morcos alakot. Nem foglalkoztam, velük, de amikor elmentem mellettük valami megcsapta a fülemet. Egy név. Payne.
Vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk.
- Bocsánat, kérdezhetek valamit?- néztem az egyik fekete szemébe.
- Te bármit, cicuskám.- mondta a másik. Odakaptam a fejem, majd inkább visszafordultam ahhoz akitől eredetileg választ vártam.
- Liam Payne-ről beszéltek?- tettem fel a kérdést. Kicsit zavartak lettek és haboztak a válaszon.
- Ömm... Igen. Csak arról, hogy nemrég láttuk erre fele... És, hogy jó a zenéje.- motyogott a fekete szemű.
- Khm... Már elnézést, de pont magukból nem nézem ki, hogy az ő zenéjüket hallgatják.- húztam fel a szemöldökömet.
- Hmm.... -állt fel velem szemben a fekete. Kicsit hátrahőköltem. Dühös volt. Szeme égetett. -Miért? Mit nézel ki belőlünk?- suttogott.
- Drogos senkiházikat.- feleltem. Erre belenevetett az arcomba. Szájbűzétől kicsit fintorogtam. Aztán abbahagyta a heherészést, és szigorúan rám nézett. Megfogta a csuklómat. Ki akartam rántani onnan, de nem sikerült. Már annyira szorított, hogy felszisszentem.
- A Liam haverod, vagy kid is hozzánk járt anyagért. Ennyi. Szóval. Ha most szépen elmész, és nem hívod fel a rendőrséget, békén hagyunk.
- Miért, honnan tudnátok, hogy én ki vagyok?
- Megvannak a forrásaink, cicám.- döntötte kicsit oldalra a fejét. - Na menj!- mondta és elengedte a csuklómat. Hátat fordítottam nekik, és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, elindultam abba az irányba ahonnan jöttem.
Jobbnak láttam, ha haza megyek, szóval haza ballagtam.
**
Épp El-el beszéltem skypon, chatben amikor a telefonom megcsörrent. Niall neve és képe villogott a kijelzőn.
- Háló?- szóltam bele.
- Szia Lena! Nem jössz be a kórházba? Most megyünk...- hadarta el gyorsan.
- Ömm...- haboztam- Nem baj, ha most egyedül szeretnék bemenni?- könyököltem a gépem mellé bal kezemmel.
- Neem, dehogy. Sőt.- hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Ne örülj.- nevettem- Kínozni fogom. Nem engedem, hogy megszólaljon.
- Komolyan?- nevetett ő is.
- Komolyan.- húztam fel a szemöldökömet.
- Akkor majd figyelmeztetem, hogy beszélje ki magát.- ismét (biztos) mosolygott.
- Okés, akkor majd beszélünk szia.- köszönt el.
- Szia.- mondtam.
Gondoltam felnézek twittere.
Ahogy megnyitottam két trend is meglepett.: Stay strong Liam and Elena. Rákattintottam, és egy csomó kiírás volt és még több kép rólunk, kicsit meg is szerkesztve... Könnybe lábadt a szemem, úgyhogy gyorsan el is mentem onnan.
és a másik: Liam at the hospital. Ezt is megnéztem. "Ezt nem hiszem el" "Biztos csak pletyka" "Úristen" <-- ilyesmi fajta tweetek fogadtak.
Gyorsan terjednek a hírek... Gondoltam mindegyikre reagálok. A managmentek megtiltották ezeket a tevékenységeket, de nem vagyok jóba velük, úgyhogy pont nem érdekelt.
Ezeket tweeteltem: "Stay srong Liam and Elena. köszönjük. szeretünk titeket. xx"
"Liam at the hospital" nem mondok semmit. bocsánat drágák. xx"
A szobám ajtaján kopogtak.
- Gyeree!- kiabáltam ki.
- Szia kicsim. Ma még nem is láttalak- jött be anyu.
- Hát itt vagyok.- mondtam kicsit nehezen mosolyogva. Felálltam a székemről és adtam anyunak egy puszit, majd befeküdtem az ágyamba.
- Amúgy... hogy vagy?- ült le anyu a székemre.
- J-jól.-válaszoltam. Anya csak egy sóhajjal nyugtázta. Nem hitte el.- Am, majd bemegyek Liam-hez.
- Okés, rendben. Add át neki, hogy sajnáljuk ami történt vele.- mosolygott kedvesen. Anyu is korrekt volt. Megértő anya.
- Jójó. Köszi...- mosolyogtam halványan.
- ANYA!!!- hallatszott Kry üvöltése a másik szobából. Anyu sóhajtva felállt, de én felemeltem a mutató ujjamat, hogy maradjon.
- Majd megyek.- pattantam fel az ágyamról. Kimentem a szobámból és átmentem Krystal-éba. - Mit visongsz?- rontottam be hozzá.
- Csak kérnék egy kakaót.- mondta nagyképűen.
- És ezért miért anyut kell ugráltatni?- húztam fel a szemöldökömet. - Csinálj magadnak!- püfögtem és kifordultam a szobából.- Néha nem értem a húgomat.- mentem be a sajátomba. Anyu felém kapta a fejét.
- Miért mit szeretett volna?- kérdezte mosolyogva. Én közben visszahuppantam az ágyamba.
- Kakaót.- mondtam grimasszal az arcomon. Anyu nevetett.
- Hjajj- sóhajtott- Megyek ebédet csinálni.- állt fel, majd az ajtóhoz indult.
- Megcsináljam?- kérdeztem.
- Te? A "konyhatündér"- nevetett- Inkább ne, köszi.
- Hahaha. Jó ötlet.- vigyorogtam.
Kiment a szobámból. Úgy döntöttem ha már az ágyban vagyok, alszom egy kicsit.
*
A telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel nyúltam az éjjeli szekrényemhez.
- Háló? - szóltam bele rekedtes hangon.
- Szia Len, felébresztettelek?- szólt bele Niall.
- Neem... Már épp fent voltam. - hazudtam.
- Ja... Akkor jó. Am, végeztünk Liam-nél mehetsz be.- Niall.
- Jó. Okés, köszi. Pusz, szia!- köszöntem el.
Ledobtam magam mellé a telómat, és nagyon nagyon nagyon nehezen feltápászkodtam.
A fürdőbe vettem az irányt ahol megfésülködtem, varázsoltam magamnak egy fejet...
Felkaptam valamit és már indulásra készen álltam.

- Mentem be Liam-hez!!- kiabáltam csak úgy a házba miközben a cipőmet húztam.
*
Hamar beértem. Bekopogtam az ajtaján.
- Igen?- jött ki Liam hangja. Úristen de rég hallottam.
*V*
Liamék épp az Another World-t éneklik. Eleanor és Perrie nagyon jó fej. A tömeg között vagyunk és mi is visongunk. Nagyon élvezzük a koncertet. A fiúk fantasztikusat. Wáá.
Harry részét visítjuk most mind a hárman. Még csak ma találkoztunk először, de nagyon elvagyunk. Szerintem jóban leszünk.
*J*
Lenyomtam a kilincset és bementem.
- Szia!- mondtam. Amikor Liam meglátott mosoly húzódott az arcára. Még mindig gépeken volt. Nagyon rossz volt látni.- Mondták a srácok, hogy nem fogok veled beszélgetni?- kérdeztem meg tőle. Csak bólintott.- Jó... Hogy vagy?- kérdeztem ismét  Leültem az ágya melletti székre és hátradőltem. Li felmutatta a mutatóujját, hogy jól.- Ne hazudj!- mosolyogtam. Felmutatta a mutató ujját, hogy várjak. Odanyúlt az éjjeliéhez és egy papírtömböt és egy ceruzát fogott meg. Elkezdett valamit írni... Fél perc múlva odanyújtotta nekem a tömböt. Ez állt rajta: Fáj még egy kicsit, de megvagyok. Jó újra látni. És a mosolyodat.
Kénytelen voltam ezen vigyorogni kicsit. Liam biztos észrevette.
- Köszi...- motyogtam.
A további egy óra pedig úgy telt, hogy Liam irkált én pedig válaszolgattam. Semmi érdekesről nem beszélgettünk, csak amiről mindig is.
*este 7*
- Haroold!!- szóltam bele a telefonba.
- Lenaaa!! Mizujs?- kérdezte Harry.
- Nem megyünk el megint valahova kicsit?- kérdeztem vigyorogva.
- Len, még csak most tudatosult bennem, hogy ki is vagyok.- röhögött és én is.- Na jó, menjünk!- egyezett bele.
- Okéés. Köszi!!- nevettem.- 2 óra múlva nálunk?
- Jójó.- egyezett bele.- Akkor 2 óra múlva. Sziaa.- tette le a telefont.
Hajat mosnom nem kellett, úgyhogy spóroltam 45 percet.
*
- Húú, csini vagy!- dicsért meg Harry. Kedvenc szoknyámat vettem fel.
- Köszi!- mosolyogtam.
- Indulhatunk?- kérdezte. Én csak bólintottam.

Beültünk a kocsijába és elindultunk.
Bementünk és azonnal elkezdtünk táncolni. Ittunk is kicsit...

Nagyon jól érezzük magunkat. Úgy éreztem, hogy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Például Harry a derekamat simogatta tánc közben és eléggé egymáshoz simultunk, de nem annyira.
- L-len... nem megyünk haza?- jött közelebb hozzám és megérintette a derekamat.
- Hazz...- sütöttem le a szememet.
- Aludj nálam.- kérte.


Sziasztok! Először is köszönöm az 1100 oldalmegjelnítést! <3 <3 <3 <3
Kérdés: Nagyon nehezen jönnek kommentek... sőt szinte semmi. Nem tetszik a blog? :/ Nem tetszik? Unalmas? Mi a baj vele...? :/ Kérlek írjátok meg! Ha nem itt akkor máshol... oldalt vannak az elérhetőségeim. 
xxSaccii <3

Chapter 8.

"Az ajtóhoz mentem, és mielőtt bementem még egyszer rájuk néztem. "
Lenyomtam a kilincset és beléptem.  A szobában Li egyedül volt.
Liam egy takaró alatt feküdt és gépek voltak rá kötve plusz infúzió.
Amikor meglátott arcán rengeteg érzést láttam. Öröm, meglepődöttség, megbánás, szeretet... stb. Arca kisebb mosolyra húzódott, és már nyitotta a száját, hogy szóljon valamit.
- Nem!- tettem fel a mutató ujjamat, hogy ne szólaljon meg.- Csak én.- odamentem, az ablaka felé fordultam, ahol a többiek is beláttak. Lehúztam a rolót majd leültem az ágya melletti székre.- Hogy gondoltad ezt? Úgy őszintén, mondd már meg? Drogozol, és nem is törődsz magaddal? Oké, hogy én is hülyeséget csináltam, de nem az ÉLETEMET  kockáztattam. A doki nő mondta ha később hoznak be a többiek, már nem élnél! Felfogtad? Rád sem ismerek, komolyan.- nem kellett volna terhelnem, de nem bírtam ki. Megint nyitotta a száját, de én lecsitítottam. - Nem engedem, hogy megszólalj amíg itt vagyok.- hátradőltem a székemen, karomat keresztbe fontam és úgy ültem tovább.
Farkasszemet néztünk egymással. Barna szemei azt súgták  hogy nagyon mondani akar valamit. De közben örült. De szomorú is volt.
Oldalra fordítottam a szemem, és megláttam a vizes tartályt  poharakkal együtt. Felálltam, odamentem és engedtem magamnak egy kis langyos vizet. Liam tekintete égette a hátamat. Visszafordultam hozzá és felhörpintettem a pohár tartalmát. Kidobtam a műanyag vackot, és szótlanul kimentem az ajtón.
A többiek egy emberként kapták felém a fejüket. Becsuktam magam mögött az ajtót, hátamat nekitámasztottam és lecsúsztam a földre. Felhúztam a lábam, átkaroltam a térdemet és kitört belőlem a zokogás. El és Pezz azonnal odajött hozzám, leültek mellém és megöleltek.
- Shhh... Elena... Jól van. - nyugtatott El.
- T-tudom, é-és örü-ülök.- szipogtam.
Kibontakoztam a karjaikból és felálltam. Ők is követték a mozdulatomat. Odamentünk a többiekhez és Niall felé fordítottam a fejem.
- Haza megyek busszal. Köszi idefele a fuvart.- mosolyogtam egyet erőltetetten. Niall félmosollyal az arcán bólintott.
- Majd én hazaviszlek- mondta Harry. Felé kaptam a fejem.
- Nem kell, köszi. Menj csak be Liamhez.- mondtam.
- Majd én telefonba vagy holnap beszélek vele.- jött oda mellém.
- Köszi.- motyogtam.- Sziasztoook!- fordultunk vissza a többiek felé Harryvel.- Majd beszélünk!- mondtam.
Harryvel lelifteztünk, majd kimentünk és beültünk a kocsiba.
- Mit mondtál neki?- kérdezte miután elindította a motort.
- Csak, hogy hogy gondolta ezt meg ilyenek...
- És ő mit reagált?- Harry.
- Nem engedtem, hogy megszólaljon.- sütöttem le a szemem, és a hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőmet.
- Szóvaal, ott feküdt néma csöndben, amíg te monológot mondtál neki?
- Ühüm...
- Érteeem... - bólintott egyet az utat nézve.
- Innom kéne ma.- gondolkodtam hangosan.
- Alkoholt?- Harry.
- Nem, vizet.- mondtam szarkazmussal.
- Nem vagy még fáradt?- Hazz.
- Valahogy ki kell pihenni ezt a mai napot.- húztam egy kis mosolyra a számat.
- Elksírélek.- jelentette ki.
- Harry, nagy lány vagyok már. Tudok vigyázni magamra.
- Nem baj. Rám is rám férne. Liam engem is kiborított az utóbbi napokban. - mondta, és bekanyarodott az utcánkba.- Mondjuk, nem annyira, mint téged.
- Hát az gondoltam.- sóhajtottam.
Harry leparkolt a ház előtt, kiszálltunk a kocsiból és bementünk.
Ahogy beléptem a házba hallottam, hogy Kry One Direction-t üvöltet a szobájában. Kicsit felment tőle az agyvizem.
- Szia...sztok.- lépett elő anyu a hálóból.
- Szia anya!
- Helló.- mosolygott Hazz kedvesen.
- Na, mi volt a kórházban?- kérdezte, közben előjött apu is. Motyogtunk egymásnak egy "szia"-t.
Ránéztem Harry-re, hogy erre a kérdésre inkább ő válaszoljon.
- Stabilizálták az állapotát, de ha később visszük be, meg is halhatott volna...- sütötte le a szemét, az enyémbe pedig újra kezdtek gyűlni a könnyek.
- Úristen.- anyu. Apura néztem, ő pedig inkább nem szólt semmit. Megértettem.
- Öhm... Ma elmegyünk Harry-vel kicsit... kipihenni az elmúlt napokat.- mondtam.
- Rendben- mosolygott kedvesen anyu.
- Asszem kikapcsoltatom Kry-al a zenét...- mondtam, a többiek pedig kuncogtak egyet. Biccentettem Harrynek, hogy menjünk fel. Felértünk, odaálltam Kry ajtaja elé és mielőtt bementem volna odafordultam Haz-hoz.- Menj be, ne nézz végig a veszekedésünket.- forgattam meg a szemem.
- Neem, szerintem Krystal le fog csillapodni amikor meglát.- nevetett, majd én is kicsit.
Benyitottam a szobájába, ahol épp a They don't know about us üvöltött, és K énekelte. Nekem pedig majd' kiesett a szívem.
*V*
Nyújtózkodtam egyet, majd felültem az ágyban.
Liam tekintete fogadott. És egy zongora. Woooow.
Liam szótalnul odafordult a zongorához és elkezdett nekem játszani valamit.
A dal hihetetlenül szép volt, gyönyörű. Soha nem hallottam még ezt, és nagyon megérintett. Biztos voltam benne, hogy Li írta. A dal közepén már elsírtam magam.
- Boldog Valentin napot!- állt fel a zongorától és odajött hozzám. Megölelt, és adott egy csókot. Mosolyogva ledöntött az ágyra és ott csókolt tovább.
- Köszönöm! Gyönyörű volt!- mondtam miután levegő hiányában szétváltunk. - Te írtad?- kérdezte vigyorogva.
- Igen.- sütötte le a szemét, majd homlokát az enyémnek döntötte.
*J*
Kry felém kapta a fejét, én pedig vettem egy mély levegőt...
- Krystal, azonnal kapcsold ki a zenét!!!- emeltem fel a hangomat.
- Miért?- tette csípőre a kezét.
- Ha nem kapcsolod ki, kivágom a csili-vili laptopodat az ablakon!!
- Jól van na. Te mindent elrontasz.- erre már nem akartam semmit se reagálni. Kinyomta a számot, én pedig átmentem a saját szobámba Harryhez. Jól tette, hogy inkább bement.
Az ágyamon ült és telefonozott. Amikor beléptem, visszadugta a zsebébe a készüléket.
- Fájt?- kérdezte a számra utalva.
- Nem is kicsit...- sóhajtottam.- Elkezdek készülődni, utána mehetünk.
- Nincs korán?- kérdezte.
- Hát, 9 óra... akkor kb 2 óra mire hajat mosok, megszárítom, elkészülök blablabla... addigra lesz vagy 11.. úgyhogy nem lesz korán.
- És én addig mit csináljak?- esett kétségbe, ami vicces volt.
- Majd oda állsz a fürdőm ajtaja elé, és beszélgetünk.- mosolyogtam.
- Jó.-  sóhajtott, én pedig megráztam a fejem.
**
- Pont 11 óra. Jó vagyok- kacsintottam Harry-re. Harry csak egy tetetett árad hülye mosolyt vakart magára. Én csak ezen felnevettem.
Ez volt rajtam:

Csöndben lementünk (mondjuk Kry még nem aludt, amiért be mentem és elküldtem a jó meleg ágyába), szerencsétlenkedtem egy sort a kulccsal, majd végre bekerültem a kocsiba.
Harry beült majd fejét felém fordította és rám nézett és rám mosolygott, majd mosolya lehervadt. De olyan furán...
- Most mi az? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, apró mosollyal a számon.
- Semmi... Csak régebben mindig azt akartam, hogy szingli legyél, most pedig azt szeretném ha egyikőtök vissza futna a másikhoz, és Liam vagy a te esküvői tanúd szeretnék lenni...- végig a szemembe nézett. Nem tudtam mit reagálni, és ezt ő is látta. Tény, hogy Harryvel elég közel kerültünk egymáshoz, de szerintem nem ennyire.- Nem voltam szerelmes beléd... csak valahogy furcsa volt. Vonzódtam hozzád.- jelentette ki.
- Harry...- szólaltam meg egy kis hallgatás után.
- Ne mondj semmit. Csak ezt úgy éreztem el kell mondanom.
- Okés... Nem is tudok.- mosolyogtam kedvesen. Odahajoltam hozzá és megöleltem. Ölelésemet viszonozta, és éreztem, hogy minden okés.
Elváltunk egymástól, aztán elindultunk.
Odaértünk a pub-hoz.
Ahogy bementünk Harry-vel a bár pult felé vettük az irányt.
- Helló a hölgy egy- kezdte Harry, és felém fordult.
- Pina colada koktélt kérnék.- mondtam Hazz felé fordulva.
- Egy Pina colada-t kér, én pedig egy Sex on the beach-t.- fejezte a mondatát.
- Rendben!- értette meg a pultos srác. - rám kacsintott és elkezdte csinálni a koktéljainkat.
- Megölöm. Li helyében is.- hajolt oda hozzám Harry, és úgy mondta, hogy csak én halljam.
Megkaptuk az italainkat  és mikor a fiú Harry elé tette le a koktélt, közel hívta magához. Én csak röhögve temettem kezembe az arcomat. Miután elengedte a srácot, ő óvatosan ment el mellettem.
- Hát te hülye vagy. Mit mondtál szegénynek?- kérdeztem röhögve.
- Áhh semmit. - ivott bele az italába sunyin mosolyogva.

Remélem tetszett:) Komizzatok és irakotkozzatok fel kérlek:) 
xxSaccii

4. díjam.*-*

Köszönöm szépen Szaszaa. :)) <3

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!

b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak oldaláról! 

c) Válaszolj a kérdésekre!

d) Küld tovább maximum 5 írónak!

Válaszok:

1. Hogyan szokott elkapni az ihlet?

Suliban, vagy itthon pihenés közben gondolkozom

2. Hallgatsz zenét egy-egy rész megírása közben?

Néha szoktam, néha nem:)

3. Miért kezdtél bele a blogodba?

Mert már én is szerettem volna egy sztorit, és a barátnőm is már nagyban blogolt, nekem meg egyre jobban tetszett. 

4. Hobbid?

Zene hallgatás, fordítás... Ha pedig a nagyiméknál vagyok a kutyámmal vagyok.

5. Kedvenc zeneszámod?

SOK VAN. NAGYON.

Kérdések:

  1. Milyen sokáig tart megírnod egy részt?

2. Mivel foglalkoznál a suli után?

3. Milyen koncerteken voltál már eddig? És mire szeretnél elmenni?

4. Kire nézel fel leginkább, mint példakép? 

Akiknek küldöm:

†♥Szikraa.™

Chapter 7.

Megint sírtam. Megint vagdostam magam. Ahh. Csoda, hogy még élek, komolyan. 

- Lena- kukucskált be anyum a résnyire nyitott ajtón. 

- Igen? Gyere!- hívtam be, közben pedig gyorsan letöröltem a könnyeimet. 

- Látogatód van.- jelentette ki, majd Niall lépett be az ajtómon.

- N-niall...- felültem az ágyamon, Niall pedig odajött hozzám és megölelt. Szememet behunytam úgy kezdtem el sírni Niall karjaiban. Anyu kiment a szobából, és magunkra hagyott minket. 

- Lenaaa. Shh... Nincs semmi baj.- simogatta rázkódó hátamat, én pedig arcomat vállába temettem, kezeim a tarkóján voltak. 

- Dehogy nincs. Csak az van. - kiváltam karjaiból és úgy gondoltam, hogy ő az egyetlen ember akinek tudni szabad a sebeimről. - Niall...-kezdtem egy mély levegőt véve.- Megígéred, hogy nem mondod el senkinek, nem cseszel le stb.. Oké?- bólintott. Felhúztam pulcsim ujját. A sebek előjöttek. Felnéztem Niall-re. Arca rémült volt és meglepődött. 

- Mikor csináltad utoljára?- kérdezte egy nagy levegő után.

- Ma...reggel.- feleltem.

*

Niall már kb 2 órája van itt. Beszélgetünk. Csak úgy mindenről. Mi történik velem, nélkülem ott náluk...Liammel... Nem tudják rávenni az elvonóra. 

Kopognak. Niallel egyszerre fordultunk oda. Apu nyitott be.

- Kicsim, lejönnétek kicsik?- mosolygott kedvesen. Niallre nem haragudott. Korrekt apám van, nem az a "mindenkit utálunk aki tönkretette a hercegnőmet" apa. Tudta, hogy nem Nialler tehet erről. 

Feltápászkodtunk az ágyról és lementünk. Anyu, apu és Kry már ott ült az ebédlőnél. Mi is helyet foglaltunk egymás mellett.

- Most hívtak fel - kezdte apa - hogy megkaptam az állást! Azt az állást ahol sztárokat kell menedzselni. Nem egyetlen embernek vagyok a menedzsere, hanem többnek.- az arcomra vigyor ült ki. Mindenki gratulált apunak.- Csak most el kell menni a cég megnyitójára a 1 hét múlva lesz.

- Nekünk is menni kell valami megnyitóra. Lehet, hogy találkozunk?- mosolygott Niall.

Itt gondolom apu elmondta, hogy hol és mikor lesz meg xy izéje... 

- Igen... Nekünk is valami ilyesmit mondtak.- Niall. 

Engem pedig levert a víz. Mindenki egyből rám nézett. Ha Niall meg a megnyitóra akkor a többiek is... a többiekben pedig benne van Liam is. 

- Elmegyek. Nyugi.- mondtam ki kicsit idegesen.

- Kicsim...- apa.

- Nem, elmegyek. Csak érted. 

Niall telefonja megcsörrent. 

- Bocsánat.- mondta és félrevonult. Apu próbált meggyőzni, hogy nekem nem muszáj menni, de én csak tiltakoztam. Nem ülhetek örökké itthon depiben. 

- Lena!- lépett elő Niall rémültem, majd odajött hozzám. Két kezével megfogta vállaimat és a szemembe nézett.- Liamet most szállították kórházba. A hülye gyerek megfeledkezett a veséjéről.- láttam, hogy szeme könnyes, és az enyémben is elkezdtek gyűlni. Az ájulás kerülgetett. 

Niall-t néztem, aki válaszomra várt. 

Szó nélkül lelöktem magamról kezeit, idegesen felszaladtam az emeletre. 

A könnyek kiszöktek a szememből. Hallottam Niall lépteit. Bementem a szobámba, nem csuktam be magam mögött az ajtót, mert tudtam, hogy ő is hamarosan be fog jönni. Így is lett. Niall már itt is volt, és becsapta az ajtót.

Kirántottam egy pulcsit és egy gatyát a szekrényemből. Levettem ruháimat, nem zavartatva magamat, hogy Niall itt van. Zokogva öltöztem, Niall pedig szótlanul állt. 

- M-menjünk.- jelentettem ki elcsukló hangon. Kifordultunk a szobámból, lementünk, gyorsan felhúztam a cipőmet. Be se kötöttem, és köszönés nélkül kiléptem az ajtón.

- Majd hozom!!-kiabált vissza Niall a családomnak.

Én már a kocsinál voltam és vártam, hogy kinyissa. A jobb oldalon álltam. Eldöntöttem magamban, hogy én vezetek. A kocsi kattant és villogott egyet én pedig beültem. Niall nem ült be mellém, hanem megkerülte a kocsit és kinyitotta az én ajtómat.

- Nem fogsz vezetni.- szólt szigorúan.

- De igen!- kikaptam kezéből a kulcsot, és beindítottam a motort.- Ha nem szállsz be itt hagylak!- szóltam rá. Szemforgatva átment a másik oldalra és beült. 

Azonnal tövig nyomtam a gázt. Száguldottam az utakon. 

Hamar odaértünk nekem köszönhetően. 

Becsaptam a kórház ajtaját, Niall mögöttem jött. Hátrafordultam hozzá, mert kéne tudni, hogy hol vannak. Niall már a telefonon lógott.

- Igen. Rendben, megyünk.- mondta és lecsapta a telefont.

- Na?- néztem rá a kisírt szemeimmel. 

- Lift. 3.-on vannak, és itt nagyon sokat kell lépcsőzni. 

Körbefordultam és kiszúrtam a liftet. Odamentem, és idegbetegen kezdtem nyomkodni a gombot. 

Nialler fogta le a kezemet. Körbenéztem és mindenki minket nézett. Talán 2 okból is. Mert Niall Horan van itt, és mert egy idegbeteggel van. 

- Len, nyugi.- simogatta meg a hajamat. 

A lift végre ideért. Kiengedtük azokat akik most jöttek le, aztán ketten beszálltunk. Niall megnyomta a '3'-as gombot. 

Számomra hihetetlenül lassan mentünk.

**

Az utóbbi 1 óra abból állt, hogy nyugtattuk egymást, de inkább engem. 

A mütő ajtó nyílt, és egy orvos plusz két ápoló lépett ki...Liamet tolva az ágyon. Kicsit megszédültem a látványtól. Harry mögém állt és megfogta a derekamat, majd följebb csúsztatta kezét.

- K-köszi.- motyogtam. 

- Gondolom, maguk Mr. Payne barátai.- lépett hozzánk- Én Mrs. Lawless vagyok.- mutatkozott be. Mi csak bólintottunk egyet, majd motyogtunk egyszerre egy "üdv"-t. - Az állapotát stabilizáltuk, de ha később kerül be hozzánk, már nem lenne köztünk... - még jobban megszédültem és levert a víz. Harry erősebben tartott. Ha nem lett volna ott, akkor én már elborultam volna.- Bemehetnek hozzá, de kíméljék még- mosolygott kedvesen.

- Köszönjük!- szólt az előttem álló Niall. A nő távozott. 

- Oké, ki szeretne előbb?- tette fel a kérdést Zayn. Én mit sem törődve, megfordultam és Harryre borultam. Kitört belőlem a zokogás.  Haz a (nagyon nagyon) rázkodó hátamat simogatta. 

Hallottam valakik más szipogását is... talán Pezz és El. Oldalra fordítottam a fejem, és igen az ő szemükből foly pár csepp könny. Végig néztem a fiúkon. De ők 'férfi módjára' csak szomorú képet vágtak. Felnéztem Harry-re, aki erőltetett magára egy halvány mosolyt. 

- Be szeretnél menni hozzá?- tette fel nekem a kérdést. 

- Talán leordítanám a fejét...- szipogtam, majd letöröltem a könnyeimet és kicsit megpofoztam magam. 

- Azt még talán ne.- mosolygott kicsit Harry. 

- Bemehetek?- fordultam a többiek felé. 

Csak mosolyogva bólintottak. 

Az ajtóhoz mentem, és mielőtt bementem még egyszer rájuk néztem. 

Nyaa sziasztok!:) Remélem tetszett, és nagyon nagyon nagyon bocsánat a késésért...: Kaphatnék pár hosszú komit, hogy mi a véleményetek eddig a blogról, és rólam? (nézzétek vissza a díjaimat, abban írok kicsit magamról).

KÖSZÖNÖM<3

xxSaccii

3. Díjam:)))

A díjat köszönöm N.Fanny- nak:)

1. Tedd ki ezt a képet!

2. Írj 11 dolgot magadról!

1.  Szőke vagyok, kívül-belül.:DD 

2.  Példaképem Danielle Peazer, Little Mix és a 1D. <3

3. Szeptembertől Angliában fogok élni:)

4. El szeretnék jutni még1x Párizsba.

5. És Amerikába...
6. Találkozni a kedvenceimmel.
7.  Modell/fotós/esküvőszervező/rendező szeretnék lenni:)
8. Perverz vagyok...xd 
9. 2012. szeptember 10-én lettem Directioner:')

10.  Nehezen írom meg a blogom részeit, mert én inkább elrendezem h ki hol lenne... és leírni pedig már nehezen tudom. És bocsánat is a sok késésemért.
11. .  Szerencseszámom a 21-es. (és a 69...:D)

3. Válaszolj 11 kérdésre! 

1. Kedvenc film/sorozat?
Film: nem sorolom fel. xd
Sorozat:  Vampire Diaries, How I met your mother és néha szoktam nézni a Supernatural-t.

2. Van testvéred?
Egy fél:)

3. Tanulsz valamilyen hangszeren?
Nem, de szeretnék megtanulni gitározni. 

4. Szeretsz olvasni?
Imádok!! :) <3

5. Kedvenc dal?
Nem sorolom fel, mert nem olvasnátok el. xdd

6. Nézed az Éjjel-Nappal Budapestet?

Nem. Szerintem undorító.

7. Jóban Rosszban vagy Barátok Közt?
Régen néztem a JB-t. (nem Justin Biber-t)

8. Szereted a One Directiont?
Neeeeem, nem azért vezetek róluk blogot és nem azért nincs már hely a falamon mert az ő poszterükkel van tele.

9. És a Little Mix-et?
Igeeeen.*-*

10. Szeretsz iskolába járni?
Barátok miatt:)

11. Sportolsz? 
Lejárok futni...

4. Küldd tovább 11 embernek/ oldalnak! 

Hát ez nem fog menni mert nem nagyon olvasok blogokat... sőt... csak a barátaimét, akik már megkapták ezt a díjat.

2. díjam:)

(bocsánat, hogy megint nem résszel, de hamarosan jön)

Szabályok:

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

Magamról : 

Úristen... Az ilyenekben nagyon rossz vagyok. xd Ömm... Oks, kezdjük.

Én: Szőke hajú, kék szemű, magas (nagyon magas) lány vagyok. Sokak szerint kedves, jófej, őrült.:) Vagy az utálóim szerint túljátszós, köcsög. Igen, biztos. xd A túljátszóst sose értettem, köcsög meg azért vagyok mert visszaszólok. xd
A jövőben modellkednék (kicsit egózás, de nem xd mondták is már, hogy annak kéne mennem), fotóznék vagy rendeznék. Az írás számomra csak hobbi. Az is néha nehezebben megy, mert általában minden blogot (sajátomat is köztük) inkább elrendezek. Ki hol van, mit csinál, hogy vesz levegőt, hol van a keze... 

Imádok táncolni, és talán még az is szóba jöhetne.:)

Példakép: Danielle Peazer. (túl hosszú lenne miért imádom, és nem olvasnátok el) 

Kedvenc énekeseim: 1D, Little Mix, Olly Murs, Cher Llyod, T.Mills (repper), Nicki Minaj (rapper), Inna, Ed Sheeran.

Kedvenc színészek: Robert Pattinson, Kristen Stewart (nem fikázni), Ashley Greene, Nina Dobrev, Ian Somerhalder, Paul Wesley. 

1. Ki a kedvenc 1D tagod?

Harry és Liam. De mindenkiről ugyan annyit tudok, mint róluk (már amennyire igazak lehetnek azok a dolgok://), ugyanannyi képem van róluk... Ne higgyetek natornak.;) 

2. Mi a kedvenc 1D számod?

Muszály? xd Egyszerűen nem lehet választani. Mindegyik annyira jó és tökéletes. De talán a Rock me vaaagy... na jó nem kezdek el sorolni.

3. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?

Modell, fotós, rendező, táncos, esküvőszervező. Huh. van választék. Mi lesz velem 18 évesen??? 

4. Hova mennél el legszívesebben?

London. De oda hamarosan fogok, mert szeptembertől ki fogunk költözni:') 
És Párisz. Mondjuk ott már voltam, csak nagyon kicsit voltam és semmit nem élveztem belőle, csak azt, hogy az Eiffel torony tejéről focimeccset néztem... ezt sose felejtem el. 

5. Mit csinálnál most legszívesebben?

Fogalmam sincs. Most épp semmit. 

6. Milyen telefonod van?

Samsung corby, de csak azért mert a Samsung chatem elromlott, és elkezdtem használni a régit (a corbyt). De hamarosan lesz új:)

7. Voltál már valaha külföldön és ha igen akkor hol?

Igen:) Ausztria (nem emlékszem rá, csak tudom, mert mesélték), Horváto. Románia, Párizs, Bulgária. asszem ennyi.

8. Te neked szimpi volt Haylor?

Öhm... nem. fuu de szidnám most itt ezt a csajt. 

9. Mi a kedvenc filmed?

Felhők fölött 3 méterrel, Twilight Saga, Burok, LOL, The Last song, Másnaposok trilógia, Vizet az elefántnak, Titanic (fuu de nyálas p*csa vagyok, de sebajxddd jó bőgni rajta), Megint17, Sakáltanya, Törvénytisztelő polgár, Dear John, Remember me, Kidobós. És asszem ennyi... xd

 10. Csak írsz vagy olvasol blogokat is?

Olvasok is, de nem sokat. csak 4-et.

11. Milyen álmod volt már a fiukkal (ha volt akkor egyet mesélj el, amit szívesem el mondasz nekünk is)?

 Fu. Sok, de csak emlékképek vannak meg belőlük ( a legjobbak).

Küldöm:

http://krystalpayneelete.blogspot.hu/

most csak ennyi. xd sorry. 

1. Díjam

Nagyon szépen köszönöm a díjat Szikraa-nak♥

Feltételek.:
1. Alapkérés miszerint köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad!
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni
3. Válaszolj a kérdésekre, amiket kérdeztek tőled.
4. Küldd tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

Kérdések, amiket kaptam :
1. Mi inspirált téged az írásra?
 Enii, vagyis Szikra barátnőm, akinek a díjat is köszönhetem. :)
2. Van-e olyan költő, író, stb, akiket példaképnek tartasz?
Stephenie Meyer, Leiner Laura. Ők a példakép íróim :D
3. Szeretnél-e majd komolyabban is írással foglalkozni?
Lehet. Még nem döntöttem el.
4. Milyen fanfiction-okat olvastál eddig?
One Direction,  Little Mix.
5. Tudják-e a szüleid, hogy blogot írsz? Mit szólnak hozzá? Olvassák?
Igen, tudják, örülnek neki, és nem, nem olvassák.

Én kérdéseim :
1. Hány blogod van? Szeretnél többet?
2. Szerinted mennyire sikeresek?
3. Életcélod?
4.  Írtál már verset?



Díjat tovább ajánlom nekik :
*~•Change My Life•~*
Earhly Angel
Film Az Életem

Chapter 6.

Busszal, gyalog, másnaposan haza értem. Közben küldtem Perrinek egy üzit.
"Pezz, bocsi, hogy eljöttem, de szörnyű és egyben furcsa reggelem volt. Köszönöm, majd beszélünkxx"
- Hello!- köszöntem be az a házba, de csak Kry jött ki a nappaliból.
- Te meg hol voltál?- kérdezte csípőre tett kézzel.
- Közöd?- vettem le a cipőmet, majd elindultam felfelé.- Anyuék?
- Sok.- szólt Kry mikor én már a lépcső felénél voltam.
- Se.- mondtam vissza se fordulva. - ANYUÉK?- emeltem fel kicsit a hangomat.
- Elmentek nagy bevásárlásra - mondta és tovább mentem.Még hallottam, hogy szeretett húgom elkáromkodja magát, én meg csak megforgattam a szemem.
Ahogy felértem a szobámba átöltöztem, majd bekapcsoltam a gépem, amit már rég tettem.
A Twitterem pörgött a sajnálkozó, és kérdezgetős üzenetektől. Nem akartam semmire válaszolni, csak kiírtam valamit.
"Köszönöm, hogy aggódtok. De jól vagyok. Szeretlek titeketxx"
Ránéztem Liam profiljára is, de ő még semmit se írt ki. Az utolsó tweetje a szakításunk előtt 1 nappal volt, vagyis amikor a koncert volt. Másnap lett a veszekedés.
"Nagyon jók vagytok srácok! Imádunk titeket! @ElenaRW sietek xx"
Könnybe lábadt a szemem. Még aznap gondolt is rám. Miért? Miért nem mentem Liammel? Annyira megbántam mindent.
A könnyeim elkezdtek lefele gurulni az arcomon, én pedig kihúztam a fiókomat és elővettem a kést. Elkezdtem karcolászni a csuklómat... majd áttértem az alkaromra... Néhány helyen elkezdtem vérezni, de nem számított. A vérben Liamet láttam... Mindenhol őt láttam. Nem bírtam arra gondolni, hogy beveszi azokat a gyógyszereket. Nem tudtam elhinni. Ez nem Liamre vall. Az utóbbi napok nem Liamre vallanak. Se rám. Hiányzik minden. A társaság, a beszélgetések, a Liammel töltött idők, a rajongók, a koncertek, az interjúk...
*V*
- Krystal maradj nyugton, vagy vissza fordulok!- mondtam neki szigorúan miközben az utat figyeltem.
- DE ÚRISTEN  EZT NEM HISZEM EL! A TE PASID LIAM PAYNE, ÉS MOST 1D INTERJÚRA VISZEL AZ ELLEN SHOW-BA!!! EZ OLYAN HIHETETLEN!- sipítozott.
- Ha nem leszel normális, mire odaérünk, akkor megkérek valakit, hogy zárjon be egy ketrecbe.
- Ahjj, jól van.- vágta be a durcást. Ez kb 5 másodpercig tartott, utána újra elkezdett pörögni.
Hamarosan odaértünk a stúdióba. Nem volt kicsi, szóval nem tudom, hogy hogy fogom megtalálni őket.
- Viselkedj, és maradj mellettem!- szóltam rá Kry-ra mikor beléptünk a stúdióba.
De azonnal meg is állított minket egy biztonsági őr.
- Jó napot, miért vannak itt?- kérdezte.
- Én Liam Payne párja vagyok, ő pedig a húgom.- biccentettem Kry felé.
- Név?
- Elena és Krystal Rosewood.- feleltem.
- Mr. Payne vendégeket vár?- beszélt bele abba az izéjébe.
- Igen.- felelte egy hang a micsodából.- A barátnőjét, és a barátnője kishúgát.
- Jól van bemehetnek.- mondta az őt és utat engedett nekünk.- Arra kell menni, majd elfordulni jobbra, és egyenes menni, majd ki lesz írva.- mutogatott.
- Köszönjük. - mondtam, és elindultunk Krystal-al arra felé.
Megtaláltuk a srácok öltözőjét. Már épp kopogtam volna amikor K megállította a kezem a levegőben.
- Hogy nézek ki? Harry belém fog szeretni?- kérdezte, én pedig végig néztem rajta.
- Szarul, és biztos nem fog.- mondtam nővéri szeretettel, aztán bekopogtam.
-GYERE!-kiabálta ki Niall.
Résnyira nyitottam az ajtót, és bekukucskáltam.
- Hellóóó Lenaa!- Niall.
- Sziasztok!- mentünk be Kry-al.
- H-h-h-helló- hebegte a húgom.
- Szia, veled még nem találkoztunk!- mondta Zayn, és a többiek is oda jöttek hozzánk.
Miután K bemutatkozott, a srácok adtak neki két puszit meg ölelést, Kry majdnem elájult... Megkérdeztem Lout hogy hol van Li.
- Louis, Liam hol van?- kérdeztem.
- Épp Lou "sztájlísztója"- mondta elvékonyított hangon amin nevettem kicsit.
A srácok nagyban beszélgettek Kry-al (K ezt nem tudja, de megkértem őket, hogy kicsit jópofizzanak vele. Valahogy meg kéne hálálnom... Biztos elviselhetetlen egy szörny a húgom), amikor valaki gyengéden átölelte a derekamat, és a nyakamba puszilt.
Kicsit megijedtem, megfordultam és Liam állt előttem 5 centire.
- Bocsi, hogy késtem.- mondta és adott egy csókot. Szerintem jó ideig csókolózhattunk...- Hello Kry!- biccentett Liam K felé, amikor a többiek felé fordultunk. Krystal motyogott egy "szia'-t. Még mindig nehezen fogja fel, hogy Liam sokszor van nálunk, én meg náluk.
Kopogtak az ajtón. Mindenki egy emberként fordult oda, aztán egy stáb tag nyitott be.
- Srácok, 5 perc és kezdünk.
- Rendben, köszönjük!- mondta Harry, majd a férfi kiment.
Az ajtóhoz mentünk, a fiúk először minket engedtek ki, Kry-al sikeresen összeütköztünk az ajtóban, amin persze mind ketten felkaptuk a vizet hű tesókhoz híven. De egyikünk sem akart balhét, úgyhogy csak morogtunk egyet egymásra, amin a srácok jól szórakoztak.
- Ne tudjátok meg mit csinálnak otthon.-röhögött Liam, miközben átkarolta a vállam, én pedig "sértődötten" rámosolyogtam.- Jól van babám.- adott egy puszit az arcomra.
- Na gyere Kry, higyjék azt, hogy a barátnőm vagy.- Harry. Átkulcsolta K kezét majd rámosolygott. Oké. Megpróbálom leírni a húgom reakcióját. Arca olyan vörös lett, mint a ráké, hevesebben vette a levegőt, fülig érő szájjal vigyorgott, és az ájulás szélén volt.
Liammel tágra nyílt szemekkel figyeltük, aztán kitört belőlünk a röhögés, de Kryból is. Harry továbbra sem engedte el a kezét, Kry pedig továbbra is az ájulás szélén volt.
- Hugi, ne hívjunk mentőt?- néztem rá a rákocskámra.
- Jó ötlet- nevetett már felszabadultan.
Odaértünk a nagy teremhez. Kamerák voltak mindenhol, nézők figyelték a termet. Pár sminkes odajött még a srácokhoz, mi meg addig arrébb álltunk K-val.
- 20 másodperc!- kiabált egy hapsi. Liam odajött hozzám adott egy gyors csókot és mentek is oda Ellenhez. A nézőtér tapsviharban és sikítozásban tört ki. A srácok ezt a reakciót megköszönték nekik, majd gyorsan köszöntötték a srácok és Ellen egymásnak majd leültek.
Ellen elmondta a bevezetőjét, a nézők tapsoltak, aztán a fiúkhoz fordult.
*
Az interjú remekül zajlik, mindent áttárgyaltak már a karrierrel kapcsolatban. Remekül ívelnek felfelé.
- Srácok, hogy álltok barátnő-ügyileg?- kérdezte Ellen- Zayn, Louis, Liam úgy tudom most ti párkapcsolatban éltek. Hogy vagytok? A lányok itt vannak?
- Mi remekül megvagyunk Perrivel- kezdte Zayn- Csodálatos lány, mindenben mellettem áll, mindig megmondja mit csinálok jól és mit nem, szerinte. Korrektek vagyunk egymással, szóval minden okés. Pezz sajnos nem tud itt lenni, mert sajtótájékoztatója van a Little Mix-nek.
- Eleanor fantasztikus. - Louis- Minnél több időt próbálunk együtt tölteni, próbáljuk egyeztetni a sulit és a bandát. De amikor nem sikerül, a telefonszámlánk az egekbe repül- mosolygott Louis, amit a többiek.-  Most épp nincs itt ő sem, mert egyetemen tanul.
- Elenaval még csak 1 hónapja vagyunk együtt, de próbáljuk minél mélyebben megismerni egymást.- Liam. Harry itt köhögött egyet, Li pedig beleütött a vállába, amin a nézők és Ellen felnevettek, és én is. Lehet, hogy ki is pirultam, de sebaj- Szóval próbálunk minél többet megtudni egymásról. És szerintem jól haladunk.- mosolygott Li.
- Az biztos, hogy haladtok- röhögött Hazz, és Liam újra megcsapta. Én csak szégenlősen nevettem, Kry pedig hülyén vigyorgott mellettem.
- És ő most itt van, a húgával együtt.- fejezte be a mondandóját Liam.

Az interjú véget ért. Kicsit még beszélgettünk, átöltöztek a srácok, aztán hazavittem Kry-t, majd visszamentem a fiúkhoz.
- Harry, megcsaphatlak?- kiabáltam mikor beléptem az ajtón.
- Kösz ne!- kiáltotta vissza, miközben levettem a cipőmet. Mindannyian ott ültek a kanapén. Harry és Zayn laptopozott, Niall valamit...evett, Liam Toy Story-t nézett.
- Juuuj!! Toy Story!- mentem oda és huppantam be Liam ölébe. Adtam neki egy csókot, majd átnyúltam Niallen, és beleütöttem Harry vállába.
- Hééé!! Ezt miért?- simogatta a vállát.
- Az interjú miatt.- mondtam a sértődött kisgyerek stílusban.
- Mi van Hazz, megvert egy lány?- röhögött Zayn, majd mi is. Utána mindenki tovább folytatta amit eddig csinált.

Na sziasztook! Bocsi, hogy későn, de nem jött össze 1 komi se és emiatt szomorú voltam...:// Kérlek komizzatok! <3

Remélem tetszik 

xxSaccii

Chapter 3.

*V*
Végre elkészültem. Apuék már szédültek a szobában való rohangálásom miatt.
- Akkor kész vagy?- kérdezte anyu.
- Lenaaaa...- jött oda hozzám Kry kiskutya szemekkel- Nem mehetek én el a randira helyetted?
- Nem.- vágtam rá röhögve.
Pár perc múlva kopogtak, úgyhogy rohantam ajtót nyitni. A rohanás 10 lépésből állt. 1. mert nagy lépteim vannak. 2. a szoba nagysága miatt.
- Szia- nyitottam vigyorogva ki az ajtót.
- Szia. Fuhh gyönyörű vagy.- nézett végig mosolyogva rajtam.
- Köszönöm...!- mosolyogtam vissza rá.- Öhm...- fordultam hátra, be a szobába- Majd jövök.- mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.
*J*
-NEM, NEM, NEM!!- kiabáltam, majd elkezdtem bőgni. Bármi eszembe juthat, csak a Liammel töltött első randim nem.
A csók a a tengerben, amikor felkapott, a tengerparti vacsora... NEM.
Felálltam a székemről, kicsaptam magam előtt az ajtót, lementem a konyhába és elővettem egy kést. Felrohantam, és szerencsére senki se vett észre.
Kulcsra zártam az ajtómat, leültem az ágyamba és... Elkezdtem vagdosni az ereimet. Kicsit felnyögtem a fájdalomtól, de aztán már megszoktam. A vér elkezdett fojni, én pedig néztem. Végig folyt a karomon, kicsit görbén... A Liammel való kapcsolatom jutott róla eszembe. Néha hullámzó volt, de sokszor remekül megvoltunk. Szerettük egymást. Nagyon. Soha nem távolodtunk el egymástól. Mindig sokat nevettünk, vagy néha sírtunk, mindent megbeszéltünk... Ezért nem értettem, most ezt.
- Lena, engedj be!!- dörömbölt Niall az ajtómón. Észre se vettem, hogy előtte kopogott volna.
- N-nem.- kiabáltam vissza erőtlenül.
- Mit csinálsz?- Niall.
- Valamit...
- Basszus Lena, ha valami hülyeséget csinálsz most azonnal állj le!
- És ha nem? Akkor mi lesz?- nem válaszolt.- Niall?- megint nem.- Horan?- semmi. Fogtam egy zsepit, ráraktam a kezemre és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és Niall ott állt.
- Tudtam, hogy kijössz.- mondta.
- Ahjj...
- Mi van a kezeddel?- pillantott a zsepire amit a csuklómon tarottam. Időm se volt szólni, azonnal betolt a szobába, és becsapta magunk mögött az ajtót.
Megálttunk a szoba közepén, Niall levette a zsepit a csuklómról. Kicsit meglepődött és elszörnyedt.
- Miért?- nézte még mindig a csuklómat, amiből már csak kicsit vérzett.
- Szerinted?- Niall sóhajtott. Visszarakta rá a zsepit, majd rám nézett.
- Többet ne csináld. Liam nem akarná.
- És mit érdekel engem Liam?!- életem legnagyobb hazugságát mondtam ki.
- Liam drogozik.-  sokkot kaptam. Levert a víz. A szívem egyre hevesebben dobogott, és könnyek szöktek a szemembe.- Ezt az egyetlen kiutat találta, és nem tud leállni.
- M-mit csinál? N-nem akarom elhinni. NEM. Az lehetetlen.- hisztiztem.
- Lena... Nyugi. Hamarosan elvonóra küldjük. Anyja se bírja már, se a tesói.-  mondta. Visszafolytottam a könnyeimet, nyeltem egy nagyot, sóhajtottam és mélyen Niall szemébe néztem.
- Niall, légyszíves tegyél meg nekem valamit.- kezdtem. - Megfordulsz, kimész azon az ajtón, elmész tőlünk, hazamész és elküldöd... őt elvonóra.
- Len...
- Kérlek.
- Rendben. Akkor szia.- mondta és megölelt, majd elment.
Ledőltem az ágyra, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy kéne valamit csinálni. Nem punnyadhatok itt egész életemben, erős vagyok. Niall elküldi Li-t elvonóra, Liam pedig elfelejt engem... Ahj... Mintha ez olyan könnyű lenne.
A telefonomért nyúltam, és elkezdtem csörgetni azt az embert aki mindenben mellettem áll. Perriet.
- Lenaa, végre! Nem akartalak hívni, mert nem tudtam mi van veled, a fiúktól értesültem rólad. Annyira sajnálom! Liamnek már leüvöltöttem a fejét egyszer-kétszer.- hadarta el.
- Pezz. Annyira hiányzol!
- Te is!- Pezz.
- Nem találkozunk ma? Mondjuk aaaa...- nem akartam a Funky Buddha-t mondani- A Fubric-ban?
- Ömm... Dee. Rendben. 10-kor?
- Jó. A bejárat előtt találkozzunk. - én.
- Okés, szia.- letettük a telefont.
**
Az emberek nevetnek a London-i éjszakában, beszélgetnek, vidámak. A szórakozóhelyre kisebb-nagyobb tömegek mennek be. Már akit beenged a 2 öltönyös gorilla.
- Lenaa.- jelent meg Perrie, és adott nekem két puszit.
- Helló.- vakartam egy vigyort magamra.
- Hogy vagy?- kérdezte.
- Jól.- hazudtam.
- Tényleg?- persze, hogy nem hitte el.
- Nem.- ennyire süt rólam, hogy depi vagyok? Na jó igen.
Visszagondoltam az elmúlt napokra. A sok sírásra a sok emlékre.
- Hiányzik...- motyogtam.
- Tudom.- pár másodpercig még álltunk ott, aztán beálltunk a sorba.
- Tee.- szólalt meg Perrie. - Most jut eszembe, én ismerem az igazgatót. Na tolakodjunk csak előre.-vigyorgott.
Előre mentünk, kaptunk pár "szép" szót, meg 'ÚRISTEN OTT VAN PERRIE EDWARDS ÉS ELENA ROSEWOOD!"-ot.
- Hellóó- mosolygott Pezz a biztonságiakra.
- Perrie?- nézett rá az egyik majom.
- Igeeen. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy bemehetünk-e? Ismerem William-et.- vigyorgott kedvesen, miközben a tömeg mögöttünk visítozott.
- Persze menjetek csak.- engedtek be minket. Újra elkezdtek anyázni és sikongatni mögöttünk.
A zene dübörgött, a táncoló embereken színes fények villogtak. A DJ bíztatta a tömeget, mi pedig Perrivel betolakodtunk a táncoló tömeg közé.
Itt már nem érdekelte senkit, hogy kik vagyunk. Csak mozogtunk a zenére, és semmi nem érdekelt minket. Sem Liam, se senki.

*másnap reggel 7 óra*
A szemem csukva, de érzem, hogy egy puha ágyban fekszem. Valaki szuszog mellettem. Egy férfi/fiú. Kinyitottam szemem. Kicsit még hunyorogtam a reggeli fény miatt. Amikor megláttam, hogy hol vagyok... Nem. Csak álmodom.
Oldalra fordítottam a fejem a szuszogó emberhez. Niall volt az. Itt vagyok a fiúk házában, Niall szobájában. Pár szobával arrébb Liam.
Jobbnak láttam ha most azonnal el tűnök innen. Az a ruha volt rajtam amiben mentem Perrivel.
Tényleg, Perrie...?! Tuti Zayn-nél van.
Felkeltem az ágyból, gyorsan rendbeszedtem magam valamennyire. Niall kicsit elkezdett mocorogni.
Épp nyitottam az ajtót, amikor még visszanéztem és Niall figyelt kék szemeivel.
- Hová mész?- kérdezte rekedtes hangon.
- Hogy kerültem ide?- kérdeztem vissza.
- Azt majd elmondom.- sóhajtott.- De óvatosan, mert lehet Liam már fent van.
- Jó, szia, majd beszélünk.- mondtam és kisétáltam az ajtón, majd becsuktam magam után.
Óvatosan és halkan sétáltam le.
Hatalmas, óriási, csodálatos szerencsémre nem volt lent senki.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de csak ennyit tudtam kihozni magamból... De azért remélem tetszett:) Várom a komikat:)
xxSaccii

Chapter 2.

Tegnap amikor anyu hazaért, majdnem sokkot kapott. Bömbölve elmagyaráztam neki mindent, ő pedig elég megértő és egyedül hagyott. Mondjuk óránként hordja fel nekem a kakaót, ami nagyon kell a túlélésemhez. Plusz néha egy kis csokit is hoz fel hozzá. Tegnap Kry fejét is leüvöltöttem, úgyhogy azért is sírtam pluszba. Apu pedig egyszer jött fel, morogva és elkezdte előttem szidni Liamet, úgyhogy még jobban sikerült bőgnöm, már fuldokoltam, ezért apu úgy gondolta kimegy. Szerintem anyu tegnap felvilágosította aput a gondomról, de 100%, hogy alig fogott fel valamit.
Mindig jön egy emlékkép a Liammel töltött időkről. A legszebbek.
*V*
Apuékkal indultunk reggelizni. Kinyitottam az ajtót és a szívem egy pillanatra megállt.
- Jó reggelt!- köszöntött vidáman Liam.
- Köszi, neked is, de máskor nyugodtan kopogj be- nevettem- Mióta állsz itt?
- 10 perce.- mosolygott. Rá pár másodpercre Kry sikított a hátam mögül. Kicsit megijedtem, de Liam is.- Basszus Kry!- fordultam hátra.
- De-de-de-de!! ÚRISTEN!!- csak forgattam a szemem.
- De aranyos- vigyorgott Liam, én pedig hangosan felröhögtem.- Szia- köszönt oda most már normális vigyorral a húgomnak.
- H-helló- dadogott. Apuék értetlenül álltak ott.
- Apu, menjetek nyugodtan le reggelizni. Mi addig elleszünk.- mondtam.
- Rendben, siessetek. Sziasztok!- mosolygott anyu. Apu kicsit szúrósan nézett Liam-re, én pedig csak ráztam a fejem.
- Viszlát- köszönt el Liam is, apuék pedig eltűntek a szemünk elől.
- Li-Liam, készíthetünk egy fotót?- láttam, hogy Kry mindjárt sír, ezen pedig elmosolyodtam.
- Persze. - mondta kedvesen Liam.
- Bemegyek a fényképezőért.- mondtam és elsétáltam Krystal mellett. Hamar megtaláltam szerencsére. - Na álljatok egymás mellé- mosolyogtam. Kry odaslisszolt Li mellé. Liam átkarolta Kry derekát és nyomott egy puszit az arcára. Kry-nak lett egy feje a képen.
Liam elengedte, a húgom feje pedig olyan vörös volt, hogy azt hittem szétrobban. Odajött a fényképezőért, megnézte és elégedett fejet vágott.
- Kry, menj le anyuékhoz, mi is mindjárt megyünk. - szóltam huginak.
- De...
- MENJ!- Liam csak nézte a "nővér vs. húg" jelenetünket.
- Ajj... Oké, de siessetek.- villogtatott egy mosolyt Liamre, én pedig megforgattam a szemem.
- Cuki.- mondta Liam.
- Élj vele együtt 12 évig, utána biztos megváltozik a véleményed.
- Ott a pont.- nevetett.
- Am menjünk le, vagy menjünk be?- biccentettem a szoba felé.
- Ahogy neked jó- mosolygott.- Éhes vagy?- kérdezte.
- Egy nagyon kicsit.- feleltem.
- Akkor menjünk- mosolygott.
- Jó- mosolyogtam vissza. Liam nyújtotta a kezét, én pedig belekaroltam. Úgy mint a házasok... Hát ez elég hülyén hangzik.
Röhögve és hülyéskedve mentünk le. Ismét megbámultak minket, plusz még pár lány oda is jött, akkikel Li fotózkodott, meg autogrammot adott nekik.
Amikor bementünk a szálloda éttermébe itt is sokan ránk szegezték tekintetünket.
- Egy kicsit zavarban vagyok- mondtam hülyén vigyorogva Liamnek.
- Nyugi.- mosolygott rám biztatóan. A következő pillanatban Liam keze az enyémre kulcsolódott. Kicsit meglepődtem... Kicsit. - Csak, hogy összezavarjuk őket.
- Jaa... Öhm ok.- én viszont nem akartam összezavarni senkit. Fura volt... Elindultunk az ételekhez.
Elég sokáig válogattam, hogy mit egyek. Végül egy nutellás szendvics és 6 kicsi amerikai palacsinta mellett döntöttem... Nutellával megkenve. Jól van Elena, csak hizlaljuk fel magunkat.
Amikor az asztalunkhoz tartottunk Li-vel, akkor vettem észre, hogy apu eléggé néz. Csak tátogtam neki egy 'ajj'-t, ő pedig fejcsóválva  visszafordult anyuékhoz.
*J*
Gondolataimat apu zavarta meg. Idegesen jött be a szobámba.
- Lena... Lehet, hogy nem fogsz örülni ennek... De Liam-nél voltam- sütötte le a szemét.
- MI? Mit kerestél te ott?- estem kicsit pánikba, mert már előre féltem.
- Megvertem az a kis mocskot. Hogy tehette veled ezt?- jött dühbe.
- APA!! Mit csináltál??- pattantam ki az ágyból.- Mennyire verted meg?- könnyek szöktek a szemembe, és tudtam nem sok kell, hogy legördüljenek az arcomon.
- Csak egy kicsit...
- Na jó. Most menj ki, kérlek!- apu engedelmeskedett nekem. Az éjjeli szekrényemhez mentem, megfogtam a telefonomat, és megkerestem Niall számát. 5 csörgés után vette fel, amikor már minden idegszálam szét szakadt.
- Elena?- szólt bele. Hangjában idegesség és aggodalom volt.
- Hogy van?- kérdeztem Liamre utalva.
- Nem jól. Apukád idejött és azonnal bevert neki ököllel egyet. Boxoló volt, mert Liam orra szerintem eltört...- ahogy meghallottam a nevét és ami történt vele görcsbe szorult a gyomrom és még jobban elkezdtem sírni.- Lena... Shhh.- próbált nyugtatni Niall.- Átküldjek valakit?- kérdezte.
- N-nem. Kösz-i-i.- szipogtam.
- Rendben.- sóhajtott- Én most leteszem. Kérlek, nyugodj meg.
- Jójó. Sz-szia- mondtam és leraktam.
Sírva borultam be az ágyamba. Ilyet nem néztem volna ki apuból. Miért kellett odamennie? Most akkor nem kéne ezen agyalnom.
Kb. 10 perc múlva csöngettek. 1 perc múlva pedig Harry-t láttam a szobám ajtajában.
- Basszus Lena.- nézett rám.
- Harry- mondtam sírva a nevét. Haz becsukta az ajtót, és odajött hozzám. Felültem az ágyban, ő elém ült és megölelt.- H-hogy van?
- Nincs a legjobb hangulatában, és Niall most viszi be a kórházba.- ahogy kimondta újra elkezdtem bőgni Harry-t pedig még jobban szorítottam.
- Egész az én hibám.- mondtam ki.
- Nem! Lena, nyugi!- ölelt át még-jobban - Figyelj. Most feküdj le és pihenj, jó? Itt vagyok.- bólintottam. Oldalra feküdtem, Harry pedig mellém. Átöleltem. Harryvel szoros kapcsolatban állok, úgyhogy nálunk ez normális volt. Főleg most.
*
Nem tudom mikor aludhattam el, de valamikor biztos. Harry is mellettem aludt.
Emlékszem az első Liammel való alvásomra...
*V*
- Szia!- köszönt kómás, rekedtes hangon Liam. Szemeim még nem nagyon nyíltak ki, de már rám mosolygott.
- Jó reggelt.- mondtam és megcsókoltam.
- Hogy aludtál?- kérdezte.
- Jóól.- feleltem és hozzábújtam. Belélegeztem "Liam-es" illatát, ami megnyugtatott valamiért.
Még egy kicsit összeölelkezve feküdtünk, aztán úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a többiekhez.
- Jóó reggelt szerelmesek!- köszöntött minket Louis. Mi csak mosolyogtunk és odahuppantunk a többiekhez.
- Milyen volt az éjszaka?- kacsintott ránk Harry.
- Mennyit hallottál?- Liam.
- Semennyit...- szontyolodott el Harry.
- Olyan volt.- nevetett Liam, majd mi is csatlakoztunk hozzá.
Eleanor-al és Perrie-vel beszélgettem kicsit, aztán úgy gondoltam haza megyek.
*J*
Harry elkezdett mocorogni mellettem, majd felkelt.
- Hány óra?- kérdezte, miután kibontakoztam karjaiból. Megnéztem a telefonomat.
- Fél6.
- Huh... Akkor jó sokat aludtunk... Ideje haza mennem. Gondolom senki se szívleli, hogy itt vagyok...- gondolkozott el.
- Csak apám nem. De vele ne törődj.- mondtam és megint eszembe jutott Liam... És megint elkezdtem sírni.
- Naa. Lena... Shh.- simogatta meg a karomat.

Köszönöm a rendszeres olvasókat és a két komit:) A következőt 3 komi után hozom:)
xxSaccii

Chapter 1.

Gyalog mentem hazáig. Sírva. Nem fért a fejembe, hogy szakítottam Liam-el. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni és felfogni.

Az emberek megnéztek, főleg a fiatal lányok. Tudták ki vagyok. Láttam az arcukon azt, hogy nagyon szeretnék tudni, hogy miről van szó. Nem kell aggódniuk... Úgyis meg fogják. 

Biztos viccesen nézhettem ki. Egy lány aki remeg a sírástól és 3 nagy csomaggal siet az utcán. De nem érdekelt. Csak Liam érdekelt. Miért kellett találkoznom Dom-al? Miért volt "kimozdulhatnékom" amikor Liam épp koncertezett. Nem volt kedvem elmenni a koncertre, Liam ezt megértette. Találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. De nem jobban és nem úgy, mint Li-t.
Máris hiányzik. De nem fordulhatok vissza. Bele kell beszélnem magamba, hogy nem hiányzik. Nem fogom felhívni, nem fogom keresni. Max a többi srácot. Kell valami kötelék oda. Anélkül nem fogom kibírni. És persze Eleanor és Perrie. Nélkülük se bírnám ki. Liam-et... Fel fogom dolgozni. Tudom. Muszáj lesz.
Senki se volt otthon. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaimat és beborultam az ágyamba. A takarót magamra húztam, átöleltem a párnámat... Liam helyett.. És így sírtam tovább. Lehetetlennek tűnt abbahagynom.
*V* (szerk megj.: a *V* jel Visszatekintést jelent)
Élvezem a napsütést. Körülöttem az embereknek nevetve beszélgetnek, fürdenek a medencébe. Ez a kedvenc szállodám. Most kaptam egy kis egyedüllétet, mert anyu, apu és Krystal a húgom elmentek várost nézni. Nekem meg nem volt kedvem. Igen, pont nekem a nagy turistának.
- Szabad ez a napágy?- szólt egy hang, én pedig kicsit feltoltam a napszemüvegem és ránéztem. Egy barna hajú, jó testű, aranyos kinézetű srác állt előttem. Valahonnan ismerős volt, csak nem ugrott be, hogy honnan.
- Igen.-válaszoltam nyugodtan, majd visszatoltam a szemüvegem és tovább napoztam.
- Köszi- mondta és gondolom lefeküdt az ágyra. Egy kicsit csöndben voltunk, de utána megkérdezte.- Mit csinálsz?
- Mint látod, élvezem a napsütést.- feleltem  rá nem nézve.
- Én pedig élvezem a látványodat.- ez a válasz kicsit meglepett, és kicsit el is vigyorogtam rajta. - Hogy hívnak?- oldalra fordultam az ágyon, a srácra néztem és kezet nyújtottam neki.
- Elena. És téged?- fogtunk kezet.
- Liam. - mutatkozott be ő is. Ahaaa, beugrott. Abban a híres fiúbandában van. A One Direction-ben.
- Jaa. Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy!- engedtem el a kezét.
- Nem vagy őrült rajongó?- kérdezte mosolyogva.
- Nem. Ne hidd azt, hogy minden második lány a rajongótok.
- Khm.... Nézz körbe.- mondta. Körbenéztem. Szinte mindenki minket bámult. Hjajj de jó.
- Igen, minden második ember minket bámul, de lehet, hogy csak azért, mert mások is ide néznek. Csak azért néznek ide, hogy ne lógjanak ki a tömegből. - magyaráztam. Liam arca félmosolyra húzódott, én pedig tovább folytattam.- Nézd azt a nőt- biccentettem egy ember felé.- Fogalma sincs miért bámul ide. Csak azért néz minket, hogy ne legyen különc.
- Aha, értelek. Szóval utálsz minket. - mosolyodott el.
- Nem, nem utállak titeket. Sőt. A zenéitek tetszenek is, csak nem vagyok olyan rohadt nagy rajongó- mosolyogtam.
- Szép a mosolyod!- dicsért meg a tárgytól eltérve. Én csak mosolyogva lesütöttem a szemem.
Kínos csönd állt be köztünk, aztán Liam szerencsére megszólalt.- Szeretnél valamit csinálni?
- Medencézni- mosolyogtam lelkesen.
- Jó gyere!- felálltunk és elindultunk a medence felé. Liam simán belesétált, én viszont már nem annyira.
- Oké, ez napozás után elég nehéz- mondtam neki.
- Segítsek?- vigyorgott huncutan.
- Ne kössz!- nevettem.
- Naa- jött közelebb hozzám, én pedig hátrébb sétáltam.
- Meg ne próbáld!- Már csak pár centi választott el minket attól, hogy testünk össze érjen. Liam hirtelen felkapott én pedig sikítottam egyet, amire már tényleg mindenki aki a közelünkben volt idenézett, de nem érdekelt minket. Liam bevitt magával a vízbe, én pedig majd' megfagytam.
Liam lebukott a víz alá, majd feljött és megrázta a fejét.
- Ilyet többet ne!- nevettem.
A napunk remekül telt, rengeteget hülyéskedtünk, sokat beszélgettünk. Nagyon jó fej. És fantasztikusan érzem magam!! :)

*J* (szerk. megj: *J*=jelen)

Újra át akarom élni azt a napot! Liammel akarok lenni!

Na itt az első fejezet.:) Remélem tetszik, és fogjátok olvasni:) 2 komi után hozom a kövit:)
xxSaccii

Bevezető.

- De Liam értsd már, meg, hogy nem csaltalak meg!!- üvöltöttem.
- Mondd annak aki hisz neked!- üvöltött ő is. 1 órája csak így kommunikálunk..
- Kinek mondja, hogy nem csaltalak meg, ha nem neked?!!- én.
- Nem tudom, de azok a képek csak azt bizonyítják, hogy azzal a Dominic gyerekkel hancúroztál!
- Úristen Liam! Neked az már hancúrozás ha belevigyorgunk a kamerába, hülyéskedtünk, átöleljük egymást és adunk két puszit??
-  Oké- jött közelebb hozzám. Testünk már szinte összeért. Csendben, farkas szemet nézve álltunk egymás előtt, Éreztem, hogy Liam a zsebem felé csúsztatja kezét, és... és kiveszi a telefonomat.
- LIAM!- kaptam utána, de ő már elfordult. Kicsit kapálóztam a készülékem után, de aztán feladtam. Úgysem talál benne semmit.
Még kb 2 percig kutakodott benne. Nem láttam az arcát.
Egyszer csak hirtelen megfordult, és adott nekem egy pofont.
Fél percig Liam-től elfordulva álltam. Hogy tehette ezt. Soha nem néztem volna ki belőle.
Visszafordultam és egy rémült tekintettel találtam szemben magam.
- E-elena, s-sajn- nem tudta végig mondani, mert közbe szóltam.
- Menj ki!- Liam engedelmeskedett. Ahogy kiment elővettem a bőröndömet és két nagy táskámat, és elkezdtem bőgni. Sírtam és sírtam.
 A legfontosabb cuccaimat bepakoltam. Majd megkérem valamelyik srácot, hogy hozzák utánam a többit.
Felkaptam a táskámat a bőröndömet pedig magam után kezdtem húzni. Kivágtam az ajtót, Liam pedig azonnal ellökte magát a faltól.
- Lena, kérlek beszéljük meg!- Liam.
- Nem, ezen nincs mit megbeszélni!
- Lena...- és ez így ment amíg le nem mentünk.
Szerencsére a többi srác elment már akkor mikor kitörőben volt a vitánk. Jobbnak látták, ha nem hallanak semmit.
- Elena, kérlek- szólt még egyszer utánam. Mély levegőt véve, letörölve a könnyeimet visszafordultam hozzá.
- Viszlát Liam.- mondtam és a sírástól remegve kisétáltam és becsaptam az ajtót.


Na sziasztok!:) Remélem tetszett:) 2 komi után hozom a kövit és kérlek írjátok le, hogy érdemes-e folytatnom. :)
xxSaccii